Gyászfeldolgozás
Hogyan dolgozzuk fel szeretteink elvesztését és más fájdalmas veszteségeket?
Gyászolsz?
Meghalt? Meg sem születhetett? Összetört, megcsalt, elhagyott? Megbetegedett? Elköltözött? Csődbe ment, összedőlt? Elveszett, elkóborolt? Eltűnt, köddé vált? Kirepült? Véget ért….?
A sort még sokáig folytathatnánk, de ha ezek közül a kérdések közül valamelyikre igennel tudsz válaszolni, akkor biztosan össze van törve a szíved. Ennek oka lehet bármi abból a több mint 40 féle veszteségből, ami érhet bennünket az életünk során: pl. egy szeretted halála, vagy az egészséged elvesztése, netán egy válás vagy költözés.
Életed megszokott rendje felborult, és semmi sem olyan már, mint azelőtt. Valószínűleg úgy érzed magad, mintha víz alá kerültél volna, és csak kapálózol. Nem tudsz a felszínre úszni a többiekhez, mert olyan, mintha az egy másik dimenzióban lenne, ahova számodra nincs átjárás. Emiatt még a legközelebbi barátaid, családtagjaid is elérhetetlen távolságra kerültek tőled. Senki nem hallja meg, amit mondani szeretnél. Senkit nem érsz el, hiába nyújtod feléjük a kezedet. Semmi nem úgy működik, mint korábban. Magad sem érted, hogy miért reagálsz mindenre másképpen. Teljesen kimerültél, és alig kapsz már levegőt. Úgy érzed nem bírod így tovább…
Ez bizony a gyász.
Sokszor magunk sem vagyunk tisztában azzal, hogy valójában gyászolunk, mert a társadalmi normák szerint a gyász érzése a halálhoz kötődik. Ha azonban felismerjük, és elfogadjuk, hogy az életünk bármely területén bekövetkező veszteség vagy tragédia gyászreakciókat vált ki, akkor sokkal tudatosabban birkózhatunk meg a nehézségekkel.
Mi is pontosan a gyász?
„Harminchat fokos lázban égek mindig, s te nem ápolsz, Anyám…” így szól József Attila édesanyjához a Kései sirató című versében. Felütésszerű és elgondolkodtató ez a kezdés, hiszen egy paradoxonba csomagolja a gyász lényegét: a normális, harminchat fokos testhőmérséklet ellenére lázas betegnek érzem magam. Nem lehet ennél pontosabban és találóbban leírni, hogy mit jelent a gyász, és miért olyan nehéz belőle meggyógyulni.
A gyász egy érzelmi káosz.
A legkülönfélébb érzelmek sokasága, amely a veszteséggel egyszerre szakad rá az emberre. Ez sokszor zavarba ejtő, mert ezek az érzelmek akár egymásnak ellentmondóak is lehetnek, és emiatt magunk sem értjük, hogy éppen mit is érzünk valójában. Hogyan és miért érezhetünk egyszerre mély szomorúságot, fájdalmat, félelmet és akár megkönnyebbülést, felszabadultságot is? Vajon normális ez?
Ne aggódj, teljesen normális.
„A gyász mindazon egymásnak sokszor merőben ellentmondó érzelmeknek az összessége, amelyet egy nagy változás, vagy életünk addig megszokott rendjének felborulása okoz.” fogalmazza meg John W. James és Russel Friedmann, a Gyászfeldolgozás Módszer megteremtői.
A legfontosabb, hogy tudd: minden, amit érzel megkérdőjelezhetetlenül létező és igazi.
A Gyászfeldolgozás Módszer egyik legfontosabb alappillére, hogy azt a biztonságos és elfogadó személetet közvetíti a gyászoló felé, hogy minden gyászt egyedinek és egyéninek tekint. Semmit sem kell, és bármit szabad érezni.
Minden érzés, minden gondolat, ami kavarog bennünk, és minden reakció, amit ezek kiváltanak belőlünk teljesen rendben valónak számít. Nincs két egyforma életút, ezért a minket ért veszteségeket sem ugyanazokkal az élményekkel a zsákunkban érzékeljük, és nem ugyanazzal az eszköztárral próbálunk megbirkózni sem vele.
A gyász egyediségének és egyéniességének hangsúlyozása nemcsak azt jelenti, hogy minden érzést és minden reakciót létezőnek és rendben valónak tekint ez a módszer, hanem azt is, hogy elutasítja azok sablonokba, sémákba kényszerítését.
Manapság általánosan elfogadott a haldoklás öt pszichológiai fázisát (elutasítás, düh, alku, depresszió, elfogadás)leíró elméletnek a gyászfolyamatra való alkalmazása. Ezt a szakaszokra bontást azonban a svájci származású pszichiáter, Elisabeth Kübler-Ross nem a gyász, hanem a halál és a haldoklás folyamatának vizsgálatai során azonosította. Ezért a gyászra vonatkoztatni egy az egyben kicsit olyan, mintha egy sima táblán próbálnánk meg sakkozni, vagy 32 egyforma gyaloggal kellene a sakkpartit lejátszani. Nem az igazi, ugye?
A Gyászfeldolgozás Módszer ezért nem alkalmazza ezt az öt fázist, és nem próbálja meg a gyászolókat arra terelni, hogy mindenáron azonosítsák, hogy éppen melyik fázisban vannak, vagy, hogy hol kellene esetleg már tartaniuk. Ehelyett csokorba szedte a leggyakoribb gyászreakciókat, amelyeket a gyászolók megfogalmaztak, és amiről elmondható, hogy általánosságban mindenki talál közöttük olyat, amit megtapasztalt a gyász érzése során.
Ezek a következők: koncentráció képesség csökkenése, elérzéstelenítettség érzése („sokk”-hatás, bénultság érzése), alvászavar, étkezési zavar, érzelmi hullámvasút.
A lista korántsem teljes. Akárhogyan is reagálsz a gyászodból fakadó érzéseidre, meg kell tanulnod észlelni és értelmezni, majd tudatosan megtalálni az utat ahhoz, hogy lecsendesítsd és végső soron elköszönj tőlük. Ehhez nyújt hatékony segítséget a Gyászfeldolgozás Módszer cselekvésprogram.
Miért olyan nehéz végigmenni a gyász folyamatán?
A gyász egy normális és természetes reakció, amit valamilyen veszteség, tragédia vagy trauma vált ki. Ezek mind a létezésünk elkerülhetetlen velejárói. Akkor vajon miért olyan nehéz mégis?
Noha a veszteségek életünk szerves részét képzik, egész életünkben arra fókuszálunk, és arra készítenek fel minket, hogy hogyan szerezzünk meg dolgokat. Azt sajnos nem tanítják meg, hogy mit tegyünk, ha valamit elveszítünk. Persze kapunk jó tanácsokat, de valahogy azok nem segítenek. „Az idő majd megoldja”, vagy a „Majd lesz másik” sablonos jótanácsok egyáltalán nem segítenek, sőt inkább még bántóak is, és hátráltatják a gyászmunkát.
A gyászolók sokszor ütköznek abba az akadályba is, hogy nincs, aki meghallgassa a fájdalmukat. A környezetük inkább elfordul tőlük, és csak várja, hogy az idő majd mindent megoldjon, és a gyászoló újra a régi legyen. Mindezt nem rosszindulatból teszik, hanem azért, mert ők sincsenek felkészülve, és nem tudják, hogy mit tegyenek, hogyan segítsenek. A gyászoló viszont meg akar felelni ennek az elvárásnak, és elkezd egy szerepet játszani, olyat, amelyben már „kigyógyult” a gyászból, és újra jól van.
Nagyon súlyos hiba ez. Nemcsak azért, mert a gyászoló számára rendkívül kimerítő az ilyen Oscar-díjas színjátékot játszani 7/24-ben, hanem azért is, mert ezzel a valódi gyászmunkát félbehagyjuk. A feldolgozatlan gyász pedig kihatással van a jelenünkre, és ily módon a jövőnkre. Begyűrűzhet életünk bármely szegletébe, és komoly kudarcokat és elakadásokat okozhat.
Mit nyújt ez a módszer?
A Gyászfeldolgozás Módszert® azért dolgozták ki, hogy kézzel fogható segítséget nyújtson a gyászolóknak ahhoz, hogy hogyan dolgozzák fel életük nagy veszteségeit, hogyan kerüljék el a gyászmunka megrekedését, és az Oscar-díjas szerepjátszás szükségességét, és hogyan találják meg újra a boldogságot az életükben.
De nemcsak ennyit. A gyászoló egy konkrét veszteség feldolgozásán keresztül tanulja meg ezt a módszert, amit aztán később bármikor előhúzhat a zsákjából, ha újabb veszteség éri. Ez tehát nem egy egyedi megoldás, hanem egy általános érvényű cselekvésprogram: befektetés egy boldogabb jövőbe.
A gyászfeldolgozás azt eredményezi, hogy
át tudjuk venni a hatalmat a történtek ránk gyakorolt hatása felett, és nem engedjük, hogy a negatív hatások uralkodjanak az életünkön
újra megtaláljuk az életünk értelmét, anélkül, hogy félnénk az újabb csalódástól
újra merünk boldogan emlékezni a szép időkre, anélkül, hogy lelkiismeretfurdalást éreznénk
megtanuljuk kifejezni a fájdalmunkat és a szomorúságunkat, anélkül, hogy a környezetünk reakciója ezt befolyásolná;
belátjuk, hogy normális és egészséges dolog a veszteségeinkről beszélni;
végül pedig megbocsátunk azoknak, akik reakcióikkal és elvárásaikkal, akaratlanul növelték a fájdalmunkat.
Mi bizonyítja a működőképességét?
A Gyászfeldolgozás Módszert® az amerikai John W. James és Russel Friedman dolgozta ki, akik saját maguk is veszteségekkel küzdöttek, és saját maguk számára kerestek megoldást. Az általuk kidolgozott módszer annyira sikeresnek bizonyult, hogy az oktatást intézményesítették, amely mára már nemzetközi szintű hálózatot alkot.
Az egyre szélesebb körben terjedő módszer az amerikai kutatók érdeklődését is felkeltette. A Kent State University kutatói megvizsgálták annak működési mechanizmusát és eredményességét. A kutatás arra az eredményre jutott, hogy a módszer túlmutat a „legjobb gyakorlat” vagy „ígéretes megközelítés” kategóriáján a veszteség okozta érzelmi fájdalom kezelésében. Ez azt jelenti, hogy azok, akik a Gyászfeldolgozás Módszer® cselekvési tervét követik, alappal bízhatunk abban, hogy boldogságot találnak az életükben az elszenvedett veszteség ellenére.